Die ersten Testfahrten hab ich schon hinter mir (allerdings mit meinem Thinkpad als Plattform). Somit haben sich schon einige Eindrücke sammeln lassen und es füllt sich langsam eine Liste mit Dingen die noch an der Software verbessert werden müssen...

Weiterhin gibts dann auch ein CD Laufwerk (zumindest zum OS installieren) und eventül, je nachdem, eine eigene 2,5" Festplatte. Da das Budget bis jetzt so toll hingehauen hat denke ich mal dass ich mir das gönnen kann.

Achso, Fotos vom TFT Einbau gibts auch noch, die Bilder kennt ihr ja noch gar nicht. Sorry.

In the second video, the cat shows off some good mma skills, striking, fighting from its back - the dog takes its back and the cat somehow goes to a "guard" and springs right up from its back, dang - and a little clinch work right at the end:

That cat shows off quite a range of skills. Apparently "Tiger style" kungfu is not so ridiculous.

Finally, here was one of my search results of two kittens doing some ground fighting practice. The ending from another kitten entering the picture is really unexpected and apparently stops the fight.

Se que esto no va con la temática del Blog, pero debido a la explosión de las tribus sociales, les paso a comentar, que son, que hacen y que los diferencias de los demás.

Glams/Floggers

Los Floggers/Glams son una tribu social dedicada a sacarse fotos, andar con amigos y postear en un fotolog.

Las características de los mismos son las siguientes:

Vestimenta:

-Hombres:

Remeras escotadas en V, Peinado para el costado, tapando la frente y llegando a los ojos, chupines de colores fuertes, camperas Adidas, championes Nike. Todo esto sin el mas mínimo sentido de la combinación de colores.

Ejemplo de peinado flogger:

En esa foto también se puede apreciar las remeras escotadas en V y la campera adidas azul de el de abajo.

Actividades.

Dentro de las actividades de los floggers, podemos apreciar:

1-Salir a el shopping Abasto los miéroles(argentina)/ Shopping Montevideo los sábados (uruguay)

2-Estar en un fotolog, desesperase por loes effes (amigos del fotolog)

3-Bailar musica electronica, con un baile un poco "característico"

Baile Flogger

Maneras y características secundarias:

-Chatear, escribiendo todo mal (estilo hoygan)

-Escribir y decir "arre" (ej: arre que tengo buan campera")

-Escribir y decir "caño" (significa "macho" "bonita/o" con deformaciones, caneo, canio etc...)

-Escribir como risa asjaksjkasjkajs (en vez de un "jajaj" ponen un "asjaksjkasjkajskajskjakxjsakjk")

EMOS:

La palabra "Emo" viene de emotional, de emociones.

Un emo es una persona sensible a las emociones, generalmente depresivos, con tendenci suicida y masoquista.

La mayoría de los emos no tienen las características mencionadas arriba, ya que son emos de "pinta".

Look Emo:

Usan remeras ajustadas, de color negro, acompañadas de un pantalón negro, con championes negros.

Se maquillan la cara, y usan un peinado que les tapa la mitad de la cara.

Generalmente este peinado es igual, tanto para los hombres que para las mujeres, haciendo dificil diferenciar a que sexo pertenece cada uno.

Emo (hombre)

Actividades /maneras

Juntarse con otros emos, o quedarse solos en su casa, encerrados en su cuarto pensando, cosas generalmente sobre la vida/muerte.

Adoro a la muerte/tendencia suicida

Los Emo piensan constantemente en lamuete, quieren que venga, y no dudarían en mataro matarse para ver como es la experiencia.

Los emos se cotan la vid aporque creen que la vida es demasiado injusta para ellos, y no quieren emocionarse más por las cosas.

Usualemten ellos no se cortan profundamente, sino que se hacen cortes superficiales.

Música:

Escuchan Emocore, o bandas "románticas" como My Chemical Romance.

Bueno, este es un post completamente de offtopic, pero  creo que les ayudará a entender la gente con la que vivimos.

Saludos

Ultimamente me dedico más al microbloging que a escribir aquí algo más o menos serio, también es cierto que las etapas de uno sufren altibajos y si bien antes contaros lo que me pasaba me parecía emocionante ahora prefiero compartir otras cosas.

¿Cambios en mi vida? Ninguno, todo sigue más o menos igual.

Pero bueno, vamos a las noticias de hoy:

• Ya tengo el cupo aseguradisimo en el liceo y la tercera semana de septiembre empiezo las clases
• El once de septiembre, tengo que ir a la embajada de japón a buscar mi cupito para el estudio del idioma YAY!! (Esa es otra historia que en un momento les contaré)
• encontré unos videos en la red de un tipo que hace animaciones con un gato. Es genial, llore de pura risa. les dejo tres al final del post.

Bueno, les cuento como fue lo de la embajada. Resulta que fui a las oficinas de la embajada de japon a por informacion del curso de idiomas. La seguridad es abrumadora, y por supuesto te piden una identificacion y tienes que dejar tu celular con el guardia. (Ahora, siempre que doy mi identificacion me miran con cara rara debido a que aparezco como la cria de ocho años que en aquel entonces era) Y por supuesto no falto la impertinencia del guardia japones que me pregunto que si no estaba vencido el plazo de validez de la identificacion. (maldita rata! -pense-) pero bueno, puse la cara mas hierática que pude y le dije que no, que solo tengo 15 años, lo que provoco que me mirara mas raro todavia no sin desviar la mirada un poco mas abajo (maldito miron!) Me he dado cuenta que a los ojos de los japoneses soy atractiva.. hum... perturbante. El caso es que despues me hicieron pasar a una camara donde se encuentra una maquina de rayos equis, tuve que volver a mostrar la identificacion (joer..) pero esta vez el chico no me dijo nada, sol me pidio que dejara el telefono y la identificacion en un locker que tenia el y me hizo pasar el bolso por la maquina de rayos equis mientras yo pasaba por un detector de metales. Todo bien mientras yo pase, pero en la rayos x algo fallo porque se escucho el clasico pitido que parece decir CRIMINAL. jeje, buscamos a ver que cosa era pero no habia nada mas que mi billetera cosmetiquera y cuadernillo. Mas tarde descubri que era.. un fucking ticket de metro, estas cosas suelen tener una barra magnetica que hace interferencias.

Aqui un close up de mi Identificacion para que se sorprendan ustedes tambien:

*Por razones obvias quite la huella digital de la fotografia*

El caso es que porfin pude entrar y una tierna secretaria japonesa me dio la informacion necesaria para comenzar el curso. Yay!!

Ahora, aqui les dejo los videos que mas me han hecho reir esta semana, se trata del ganador del concurso de filmacion de la empresa TANDEM Simon Tofield

Simon's Cat in Cat man do!

Simon's cat in let mi in!

Simon's cat in TV dinner!

A que casi se hacen encima de la risa, jajaja yo tuve que ir corriendo al baño! jajajaja cuidense todos y dejen comments!

]]> http://appsdbalife.wordpress.com/?p=4 Tue, 26 Aug 2008 18:02:36 +0000 Maris Elsins http://appsdbalife.wordpress.com/?p=4 Hi,

I'm glad to announce that there is a new blog dedicated to APPS DBA stuff (this one) and if it turns out to be useful for at least some of you I'll count it as a success.

Just A few words about me - my name is Maris Elsins (Māris Elsiņš - if you like the national characters), I've been working as an APPS DBA for 3 years. I started as a PL/SQL developer 7 year ago but as time passed I felt it's just not for me - I needed more action, more responsibility. I decided to become a DBA as I like to understand how and why things work exactly the way they do. I believed the DBA is the one who has to know the internals (at least more then a developer) and it turned out to be true for me. I didn't want to become an apps dba at once but decided to try when this oppurtunity was offered during my 1st dba's job interview.

Hope to see you soon reading my first posts ;)
Maris Elsins

Először is hetek óta X-aktákat nézek és még mindig csak az első évadnál tartok, másrészt annyira rápörögtem a Warhammer 40k - Dark Crusade kiegészítőre, hogy napok óta nem bírom lehámozni magam róla. Erről amúgy talán fogok is írni benyúlva ezzel Klári jó szokását, hogy animéktől teljesen eltérő PC játékokról írjak, de valamivel ki kell tölteni eme hasábokat, mert Nippon-kun továbbra is csak heti egyszer lesz.

Na de szóval, ha véletlenül eljutnék 25 nap animetelenségig akkor onnan már lehet szurkolni, addig meg csá! (mellesleg gondolkodtam dizájn cserén is, de valszeg lusta leszek, ahogyan új AMV és új Sonic Entropy album cover sem lesz egyhamar, de talán a modulválasztásig eljutok valahogy...)

Amúgy nem akartam ide írni, de utólag mégis megteszem: Kezdelek unni benneteket. Név nélkül. Egyszerűen az utóbbi egy hónapban annyi szart olvastam már, hogy elment a kedvem végigolvasni őket. Max. annyit csináltam, hogy elmentettem txt-be és felraktam a mobilomra, hogy amíg a Bp-EK távot megteszem busszal legalább ne unjam szét agyam. Miközben azok akiket véletlenül mégis hajlandó lennék minden áron végigolvasni nem írnak semmit. De jól is teszik, nekem sincs kedvem.

Mondjuk ugyanez perpillanat vonatkozik az őszi szezonra is. Ugyan lesz valami ef2, de amúgy még csak arra sem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem mi lesz, nem hogy el is olvassam miről szól. Na mindegy, most pöttyet felhúztam magam. .I..

Isso para quem utiliza o Firefox é coisa batida, por trazer na ferramenta de pesquisa, não lembro se já na instalação ou você se precisa adiciona-lo, o Priberam.pt, um dicionário muito fácil de utilizar, com conjugação, sinônimos e tudo mais. E pra quem nunca teve curiosidade de clicar em banners do Priberam.pt, há também o Flip.pt, corretor ortográfico on-line que quebra muito o galho nas horas de bugs do Word.

Apesar desses sites estarem em um domínio de Portugal, eles também servem para o português brasileiro.

E quem nunca teve aquela dúvida sobre alguma palavra estrangeira?

Durante meus estudos no Livemocha, estava conversando com uma dinamarquesa, tenho que investir em reservar minhas estadias gratuitas, e por sinal, muito boa estadia. Mas voltando ao assunto, precisei de conferir uma que não sabia se havia utilizado corretamente. Nesses casos gosto de procurar no google a frase e ver se acho muitos resultados com aquela frase, para ter certeza se está certo. Em uma dessas pesquisas me deparo com o Woxikon, que veio na hora certa.

O Woxikon é um dicionário de linguas gratuitas, com vários recursos como audio, conjugação, sinônimos, formas verbais e outros recursos. O que mais gostei nele, é o recurso de lhe mostrar os sinônimos em outras linguas na mesma página em que exibe os significados da palavra procurada. São 8 idiomas, simplesmente muito bom.

Sinceramente, odeio ter que instalar programas que utilizo muito pouco, e me recuso a instalar esses dicionários que vendem por aí, pois não quero gastar dinheiro comprando-os.

Durante está semana devo postar outras ferramentas que utilizo na internet, ou ferramentas que eu for achando.

Abraço a todos.

Ya se que solo es un hamster, pero a estos bichos les coges mucho cariño, aun hemos sido capaces de llevarla a un veterinario a ver si se podia hacer algo, pero la veterinaria, confirmando mis sospechas, nos ha dicho que nada se podia hacer, las enfermedades que puedan tener son fulminantes y poca cosa se puede hacer por ellos por que son muy pequeños, no hay lugar a las pruebas ni a los antibioticos ni nada de nada.

Ella iba a ser la concubina de Chimo, el segundo de la pandilla, un hamster ruso blanco que esperabamos tuviera descendencia, eso si despues de tener varios colegas dispuestos a cuidar de un ratoncillo de estos, pero ese dia nunca llego, ni llegara...

Descansa en paz mi ratoncita, joder me ha afectado mas de lo que yo esperaba.

"la mas guapa de mi casa, despues de Maria por supuesto"

[audio="http://www.goear.com/files/sst/3ad747911bab6c9f3a2a92c68eecc394.mp3"]

Assistam e falem o que acharam

Para empezar este blog, el primer POST va dedicado a la multitud de compañeros / amigos que me preguntan sobre que software usar para conectarse remotamente a los servidores.

Antes de saber que software usar , lo primero es saber vuestras necesidades, me explico.. hay mucho software de este estilo, algunos de pago otros no, si lo necesitas para sistemas operativos diferentes (por ejemplo Linux y/o Windows).

Empezamos:

- Si tu red esta basado solamente en tecnologia Microsoft Windows:

• Puedes usar el Terminal Services (perdon.. Remote Desktop, es que a los antiguos nos gusta llamarlo como antiguamente XD), para esto simplemente ejecuta en un PC / servidor que tenga como sistema operativo Windows 2003, XP o superior, el comando mstsc (aqui normalmente viene el comentario de varios diciendo.. Ahhh!!! Te acabo de pillar que yo quiero ver la consola del servidor.. no abrir una nueva sesión de usuario. Y mi respuesta es : Dejame terminar, y despues del comando añade el parametro /console.. asi que el comando quedaria asi: mstsc /console [/v:SERVIDORDESTINO]. Este software es gratuito, es mas rapido que algunos otros.. si quieres mi opinion personal es de lo mejorcito.
• Tambien tienes el Dameware Mini Remote Control que te instala un agente en el servidor destino con el cual se conecta, tiene una interfaz propia para el control del servidor, es de pago (para más info ir aqui), en mi empresa tenemos licencia y lo uso cuando estoy dentro de la empresa.. si me tengo que conectar desde casa al trabajo (via ADSL con VPN) uso el Remote Desktop (ahora no se me ha escapao eh??? jejej)

- Si tu red es Mixta o bien simplemente Linux

• Tienes el RealVNC, que igual que el Dameware Mini Remote Control tambien instala un agente en el servidor destino (este destino puede ser Linux o Windows), el control del servidor se realiza mediante un navegador web. La diferencia respecto al Dameware es que es gratuito XD. Solamente lo he probado con una red de unos amigos dado que tienen Linux y Windows y lo vi una buena alternativo con los software de pago. Para más info aqui

- Si todos tus servidores son HP (y no son muy antiguos) viene integrada en los servidores la controladora HP iLO, que basicamente es otro ordenador con el cual te puedes conectar y ver lo que esta haciendo la maquina.. lo bueno de este software, es que no hace falta que haya Sistema Operativo, dado que puedes ver el POST (Power On Self Test) del servidor, para esto necesitas un software de pago. Para más info aqui

Bueno, esto ha sido todo por hoy.. espero que os haya servidor de ayuda, ya sabeis si os quedan alguna duda, dejad un comentario.

Salu2

Péterfy Bori mesélte egy interjúban, hogy mióta énekesnőként is aktív, és éppen nagyszabású koncert előtt áll zenekarával, tucatjával hívják fel a random ismerősök, hogy szerezzen már nekik ugyan tiszteletjegyet az eseményre, ha lehet. Lemezbemutató buli az A38-as hajón, beugró 500 Ft, esetleg ezer - sebaj, azért kell a vendéglista meg a VIP-jegy, lehetőleg a teljes rokonságnak és az összes volt általános iskolai havernak, mert az jár. Ha már egyszer tizenöt percet beszéltünk az életben, ez a minimum, ami megillet, pardon bocsánat, egyébként meg dögölj meg a művészeteddel együtt, inkább rendelek egy pizzát.

Zenészvilágban és éjszakai életben viszonylag aktív arcként hetente látom, mennyire gyakori az "írjá' má' fel lécci" meg az "ugye akkor kapok majd tiszteletpéldányt?"-féle attitűd. Az emberek jelentős hányada ír, telefonál, kérdez - akár az utolsó pillanatban is, és persze totálisan természetesnek veszi, hogy a "tisztelet" nem csupán alanyi jogon jár neki, hanem ráadásul az adott zenész/művész/szervező etc. anyagilag, szakmailag és technikailag meg is engedheti magának azt a luxust, hogy őt és hetvenöt haverját ingyen és bérmentve fogadja a szóban forgó rendezvényen. Mintha mindez csak egyetlen emberen múlna, és nem ezernyi rajtuk kívül álló tényezőn. Nem tudom, hol élnek ezek a figurák.

Én a magam részéről mindig egészségesen kezeltem a témát: ha barát-barátnő önként felajánlotta a vendéglistát, örültem, ha pedig ilyesmire nem volt lehetőség, természetesnek vettem, hogy fizetek. Sőt. Több ízben megesett, hogy a vendéglista ellenére a tárcámba nyúltam (pl. amikor Emke dj-zett a Gyárban vagy a legutóbbi pesti VNV Nation-koncerten, ahova presspasst is kérhettem volna). Tisztelem a szervezőket és a munkájukat, magától értetődő, hogy fizetek egy-két ezer forintot egy olyan szolgáltatásért, ami számomra is örömet okoz. Pont.

Hogy mennyire egyedül vagyok ezzel a hozzáállással, azt a könyvbemutatónk után láttam igazán. Olyan arcok igényeltek "tiszteletpéldányt", akiket tizenöt éve nem láttam, no meg akiket cirka egy éve ismerek, és életünkben tizenöt percet beszéltünk. Ostoba, naiv lélekként azt hittem, kicsit eltévedtek szegények, ám minden bizonnyal az őszinte érdeklődés vezérli őket, mikor ilyesmire való igényüket deklarálják. Heteknek kellett eltelnie (oké, a Líra és Lant-terjesztés és másfél hónapot késett), hogy rájöjjek: ezek az egészséges, intelligens felnőtt emberek nem tájékozatlanok vagy tudatlanok, hanem egész egyszerűen kibaszottul pofátlanok. To je vse.

Ha véletlenül ebbe a kategóriába tartozol (amit erősen kétlek, as you wouldn't bother to read these lines then), és most értetlenkedve csóválod a fejedet, engedd meg, hogy a nyomaték kedvéért kiokosítsalak: a magyar lemezipar és könyvpiac 2008-ban pontosan olyan icuripicuri, hogy csak a szakma 1%-a él abból, amit művészi önkifejezés gyanánt csinál (és ők sem tegnap kezdték a szakmát). A többiek - beleértve olyan nemzetközi szinten ismert és elismert neveket, akikről álmodban sem gondolnád - olyannyira underground szinten tolják párszázas-párezres kiadványukat, hogy a borítótervezőtől a hangtechnikusig senki sem lát egy kibaszott fillért sem a produkcióból. Tudom, hogy tizenöt éve tizezres példányszámok dívottak, de kedves barátom, elhiheted, hogy ma már Koncz Zsuzsa és Závada Pál sem ad el ennyi lemezt vagy könyvet. Mindezek fényében talán van némi fogalmad, hol állnak ehhez képest a "kicsik", namely a nagy magyar underground és az összes pályakezdő zenész, festő, író, divattervező, hadd ne soroljam. Van elég barátom és ismerősöm az összes előbbi kategóriából, és láttam ezt-azt az elmúlt években.

Péterfy Bori nevében ugyan nem tudok nyilatkozni, de a magam részéről elmondhatom, hogy mi bizony tíz-tíz példányt kaptunk a kiadótól a saját könyvünkből, és ezt szíveskedtünk szétosztani a család és a barátok körében. Tíz darab könyv nem sok, hamar elfogyott volna még akkor is, ha nem kérdezte volna meg a csajágaröcsögei tizenötödunokatestvér és a füzesabonyi postás keresztanyjának az ángya is, hogy kap-e tiszteletpéldányt. Persze jó képet vágtam hozzá, mert hülye vagyok. Ugyanígy akkor is behúztam fülem-farkam, amikor a mélyen tisztelt Rokon megsértődött, mert neki nem maradt példány. Honnan maradt volna? Waddafakk are you talking about???

Nem értem, miről beszélünk. Az imént beírtam a könyvcímet a gugliba, és a tíz feldobott ajánlatból a legkedvezőbb rendelési lehetőség 1500 pénz, egy mezei frutti de mare pizza ára (mellesleg az ajánlott fogyasztói ár a könyvesboltoknak, asszem, 1990 Ft, ami szintén nem visz csődbe senkit). Ha érdekel a cucc, ezt a casht rászánod. Ha nem érdekel, nem szánod rá. Ilyen egyszerű. Ha pedig csak azért érdekelne, mert óvoda nagycsoportba együtt jártak a szembeszomszédjaink, hagyjuk már egymást békében, könyörgöm. Akkor szeress inkább engem, de ne feszegessük a könyv-témát, semmilyen formában, nem sértődöm meg, sőt.

A fentiekhez még azt is hozzátenném, hogy Tabbouch Linda barátnőm úgy működik profi cégtulajdonos divattervezőként, hogy havi ötvenezer forint a teljes (!) bevétele napi tizenöt óra kemény munkájáért a hét hat napján, a korábban bemutatott Szilágyi Zoé úgy működik avantgárd festőművészként, hogy kajára nincs pénze, Árpi barátom úgy izzad óránként háromezer forintos próbateremben két zenekarral, hogy az isten háta mögötti fesztiválon benzinkökltségért játszik - szerencsés esetben, és mielőtt még tovább sorolnám, kiemelném, hogy a mi könyvünk sem a gyors meggazdagodás reményében született. Finoman fogalmazva. :) Mégis, egyesek mintha a Holdról jönnének.

Régóta terveztem, hogy az alábbi szösszenetet megosztom veletek, ennyi előjáték után megérett a helyzet:

Könyvbemutató (de lehetne akár Lemezbemutató vagy Önálló kiállítás is a cím)

Ingyenkaja lesz?
Ingyenpia lesz?
Tiszteletpéldányt kapok?
THE END

Jó kis novella, nem? Ezt is az élet írta, asszem, én már megmaradok ilyen mikrorealistának.

Persze, én is kértem már presspast meg vendéglistát pofátlanságból, de soha nem pici, olcsó, nonprofit termékek vagy szolgálatások esetében, és erre - vessetek rám követ - roppantmód büszke vagyok. Sőt, én általában a balfaszok táborát erősítem: hiába keltem korán három darab Sziget-sajttáj miatt és írtam cirka nyolc Sziget-hírcikket, mégsem jutottam Sziget-jegyhez a saját főpartnerként funkcionáló szerkesztőségem által. Igaz, engem egyetlen zenekar sem érdekelt volna igazán, inkább a szakmai szempontok foglalkoztatnának (meg egy ordas nagy berúgás a végén Szonjával). Persze, hogy szívesen készítettem volna interjút vagy írtam volna kritikát, amikor, az istenbasszameg, azt élvezetes igazán csinálni és ahhoz értek igazán (lol, ez kicsit far-fetched kijelentés volt), és nem pedig az a fajta PR-jellegű, sajtóanyag-parafrazáló ajánló a kenyerem, amiben a "megrendezésre kerülő" és a "megtekintheti a közönség" ciklus bekezdésenként nyolcszor szerepel. Ehhez azonban teperni és seggnyalni kell, az meg sose ment. Inkább maradok itthon és hallgatom a Killers (!!!) On Top című számát repeat-en (kicsit sok benne a gitár, de remek nóta, ahhoz képest, hogy indie :)). Holnap pedig írok még egy Sziget-ajánlót, mert azt meg muszáj.

Tanulság: ne igyatok vodkát a csurdításhoz.

John Rambo: Acorralado, RAmbo II, III y John Rambo.(no era necesario repasar la filmografia de este señor verdad?)

"Donde coño esta el puto euribor ese?"

John Rambo, el soldado, la maquina de matar, el tio mas duro que el granito cuyos huevos podrian servir como bolas de demolicion.

Despojado de su humanidad en vietnam(diooos miooo los charliiis) vuelve a casa, para ver como la opinion sobre la guerra ha destrozado la imagen de los soldados que se han pelado el culo por su pais, es victima de una encerrona por parte del seriff del pueblo que les lleva al mayor cataclismo que aquella pequeña villa haya podido conocer en toda su historia, John Rambo.

Frases miticas:

-"He pegado algunos tiros..." respondiendo a un guerrillero cuando le pregunta si tiene experiencia en el combate.

-"Para sobrevivir a la guerra debes convertirte en la guerra"

-"Quien se cree que es, Dios?"

-"No, Dios tendria piedad" Coronel Trautman respondiendo al ruso malote.(oyendo esta ultima me pongo brutote)

John Constantine: Constantine.

"suelto frases molonas como una ametralladora"

Constantine, el azote de los demonios, un exorcista a tiempo completo que trata de comprar su entrada en el cielo debido a que "gracias" a su don, decidio suicidarse cuando era joven, estuvo muerto tiempo suficiente para experimentar el infierno en sus carnes, ya que segun la religion cristiana el infierno guarda un lugar privilegiado para los suicidas.

John padece cancer terminal de pulmon, debido a que se mete en el cuerpo unos 3 paquetes diarios, Constantine puede ver a los "hibridos" seres mitad demonio o mitad angel que caminan sobre la tierra para influir en las acciones humanas y asi intentar llevar mas almas a cada uno de los bandos, John aprovecha ese don para combatir a los demonios y parecer un niño bueno ante dios, el sentido del humor cinico con que trata a la gente, seguramente propiciado por esa vision tan clara del mundo que nos rodea no le granjea muchas amistades.

En pocas palabras, ser amigo de John Constantine es tener un billete de ida abierta al camposanto.

Frases miticas:

-"Claro un enfermo mental que se suicida, que inusual..." respondiendo a la detective Dodson despues de preguntarle sobre su hermana  que acaba de suicidarse.

-"Los demonios estan en el infierno... diselo a ellos" Los demonios y los angeles "puros" no tienen permitida la entrada al reino de la tierra, John pronuncia esa frase despues de despachar a una miriada de diablos que atentaban contra la detective Dodson.

-"Soy Constantine, John Constantine... capullo" Constantine pronuncia esa frase al oido de una chica poseida.

-[a una estancia llena de demonios]Hola, mi nombre es John. Estais violando el equilibrio. Iros inmediatamente u os deportare.
[se sube a una silla]
-A todos vosotros.
[no reaccionan]
-Iros al infierno.

[John acerca su encendedor al sistema anti-incendios y de los aspersores empieza a caer agua bendita, los demonios empiezan a arder]

(No es una gran pelicula, no es nada fiel a los comics en los que se basa, pero a mi me encanto)

John Shaft: Shaft

"Isaac Hayes:who's the black private dick that's a sex machine to all the girls??

Coro femenino:SHAFT!!

Isaac Hayes:You're daaaaamn right"

Shaft, el hombre, detective privado con mas agallas que un pesquero lleno de atunes, segun la pelicula mas o menos reciente(existe tambien una serie mitica de television que no he tenido el gusto de ver), John Shaft es un policia bastante ortodoxo con sus metodos, harto de que los poderosos se salten a la torera las leyes y el no pueda tocarlos, se hace detective privado para no estar sujeto a las normas del cuerpo.

Frases miticas:

[audio="http://www.goear.com/files/sst2/9de21d8b72b0236c3c948cf472ec960d.mp3"]

sobra material.

John Preston: Equilibrium

"Bale tiene algun "papelito" memorable aparte de batman"

En equilibrium nos vemos sumidos en un futuro sombrio despues de la tercera guerra mundial, los grandes pensadores han dado con la clave para evitar las guerras, suprimir las emociones humanas.

John Preston es un clerigo del tetragrammaton, un grupo de agentes especiales entrenados como si de monjes se trataran para controlar que nadie tenga emociones, asi como para destruir todos aquellos objetos que puedan provocar cualquier tipo de emocion en el ser humano, asi como obras de arte, libros, dibujos, discos de musica, cualquier cosa que pueda emocionar.

El control de las emociones se consigue con una droga (prozium)que cada persona debe aplicarse todos los dias a unas horas determinadas, John Preston es implacable en ese sentido y es uno de los mejores en su trabajo, respetado por sus superiores y compañeros y temido por los disidentes, es un maestro del gun-kata, un arte marcial que aparte de optimizar el combate mano a mano, maximiza las posibilidades de acertar blancos en tiroteos y tambien minimiza los riesgos de ser alcanzado, haciendolo practicamente invencible.

En fin no os voy a contar mas de la pelicula por que me pareceria un crimen destripar mas argumento, solo deciros que esta pelicula no llego a españa y solo puede ser vista en VO, podeis conseguirla a traves del programita ese tan majo que todos usamos y con subtitulos.

John McLane: Jungla de cristal 1,2,3 y4.0

"el conducto de ventilacion, ese gran amigo de McLane"

Me reservo a la joya de la corona para el final, John McLane, o simplemente McLane es un dios entre las hormigas, pocas personas en el cine habran sufrido tanto castigo fisico como este personaje y han vivido para contarlo (y ademas entre chistes).

No creo recordar a ningun bueno del cine que se ria con tanta clase de terroristas internacionales que le superan en numero, en medios, en todo, salvo en mala leche.

Frases miticas:

-"ho ho ho, ahora tengo una ametralladora" escrito en la camisa de un terrorista fiambre.

-"15 millones de terroristas en el mundo y yo mato a uno que tiene pie de mujer", despues de organizar la gran matanza en una sala llena de cristales(descalzo) y el tio andando tan ricamente clavandose los trozos en los pies.

-"Yipikaie hijo de puta", sin palabras.

Después entre a la pagina oficial, y encontré esto:

Y me di cuenta que hay unos números que salen mas que otros..

Por eso me suena lógico no estoy diciendo que lo sea que si se juegan estos números, existe una probabilidad mayor de ganar (o al menos de tener mas coincidencias) si se juegan los números que se encuentran en esta area:

Recuerden que me baso en absolutamente nada al hacer esta aseveración, no quiero que después me demanden por mentiroso tener demasiada imaginación.

Well, I thought that rash guards were in this same category of fashion statement until I got the very disgusting grappling subculture woes of ringworm and gi hickeys. Well, ok, so it turns out that something I thought of as just another annoying subculture artifact is highly functional. I went out and bought a rash guard and lo and behold, it is cutting way down on rashes and I hope it's protecting me from fungus from skin contact. I hope I do not start buying the above stuff I just ranted about, though. I don't want to start wearing board shorts and stupid patches.

Bases del concurso:

- No hace falta ser miembro de VirtualServerGallery Comunity, puedes enviar tu combinacion a virtualservergallery@gmail.com y la publicaremos por ti.

- Cada participante podra concursar con un maximo de 5 imagenes

- El plazo acaba el Viernes 22 y se procedera a las votaciones!

A continuacion las imagenes:

Cudonfls:--------------------------------------------------

1- El pervertido!

2- Maravillosa historia de amor 

3- Vida de un Programador:

David Diego:------------------------------------------------

1-

Asís:-------------------------------------------------------

1- Rellena tu copa:

2 - De vacaciones:

3- Yo, en honor de Fernando:

Lidia:------------------------------------------------------

1 - Comprarse casa:

2- Viaje fiestuki:

Alejandro:--------------------------------------------------

Fél óra múlva már szégyelltem magamat ezért az elhamarakodott kijelentésért, hiszen mindig is imádtam Németországot, a német zenét és a német nyelvet. Az utóbbival azonban igen távolságtartó viszonyom alakult ki az elmúlt években: a nyúlfarknyi németországi látogatások mellett egyetlen nyelvi forrásom a Zillo, Orkus, Sonic Seducer, Dark Spy és egyéb magazinok olvasgatása maradt. "Muszáj lesz megemberelni magam, elvégre tíz-tizenkét éve még beszéltem németül" - gondoltam, és reménykedtem, hogy pár óra vagy nap elteltével újra kommunikációképes leszek. És sikerült, sőt: annál jóval több is.

De kezdjük az elején. Általános harmadikban oltári szerencsém volt: némettagozatos lettem, és az öt évet sikerült ugyanazzal a remek tanárral, napi 2-3 órában levezényelni. Nyolcadik osztály elejére már nyelvvizsgám volt (hivatalos Rigó utcai, akkoriban még nem léteztek ezek a kamu-papírok, amire a gyenge nyelvérzékkel bíró dimplomázók gyúrnak). Örültem, hogy két nyelvvizsgával zsebemben a középiskolai nyelvtanulás legjavát hamar letudtam, és nem kell három tárgynál többől érettségiznem se - sok-sok időt és energiát takarít meg így az ember.

Már tizenhat éves voltam, amikor először német nyelvterületre keveredtem - mellesleg angolszász földön is tizenöt évesen jártam először - és az élmény mindent vitt. Ekkor már minkét nyelven folyékonyan és választékosan beszéltem, szoros nemzetközi barátságokat kötöttem és angol-mémet szépirodalmat olvastam... az anyanyelvi környezet viszont egészen más tészta volt. Hirtelen a helyére került minden: az összes mondat, szó, kifejezés, nyelvtani szabály egyszeriben mélyebb értelmet nyert, hosszú évek munkájának létjogosultsága rajzolódott ki előttem már az első napon. Mintha a kréta sercegése, a kettes a dolgozat alján, a felelések előtti kínos csend, a lázas magolgatás a szünetekben és megyei szépkiejtési versenyekért kapott oklevél a megérkezés pillanatában átalakult volna valami sokkal személyesebbé, valóságosabbá, kézzel foghatóbbá... a papírból, a krétából és a táblázatokból egyszeriben EMBEREK lettek, akik ezen a nyelven gondolkodnak, beszélnek és élnek. Hasonló élményem más tantárggyal soha nem volt: az absztraktból konkrét, az elméletből gyakorlat lett, a mozaik összeállt és helyére került. Őrülten élveztem, hogy (szinte) mindent értek, ami körülöttem elhangzik, és megtalálom a kapcsot ezekkel a furcsa szótagokat eltérően kombináló emberekkel, akik egyébként ugyanolyan élőlények, mint mi vagyunk, csak éppen valami furcsa tréfa folytán más köntösbe burkolják gondolataikat.

Más szemüvegen át...

A német nyelv aztán feledésbe merült, bő tíz év alatt sok szó halványult el bennem. Az aktív szókincset szépen megtépázta az idő, a nyelvtan kicsit megkopott, a kiejtés alaktalan lett, mert nem volt kivel beszélni - mindez természetes, ez történik a nyelvvel, ha nem használjuk. Nem is ez az érdekes hát: inkább az a fura, ahogyan az évek során egyre tudatosabban háttérbe helyeztem a németet. A német barátaimmal - és bizony az egyik legjobb barátom is német - zömében angolul beszéltem, mert így volt kényelmes, így nem kellett gondolkozni a kikopott szavakon, a nyelvtanon, mindazon, amivel a nyelvfelejtés jár. Az angol lett egyeduralkodó idegennyelv mindennapi kommunikációmban, hiába tanultam éveken át svédül, szlovénul hiába értettem viszonylag jól az írott német nyelvet.

Ezen a hétvégén aztán, tíz év szünet után, visszatért az elfeledett jelrendszer: nem teljes pompájában és hajdani fényében ugyan, de újra visszatért, és megmutatta, milyen szép - és főként hasznos - is tud lenni. Társaságunk szívesen szólt hozzánk angolul, de tagadhatatlan tény, hogy sokkal könnyebb idegenként egy már folyó társalgásba a beszélgetés eredeti nyelvén bekapcsolódni, mint idegen nyelven újat kezdeményezni. Tudom, hogy a nyelv (vagy akár az alkohol :)) önmagában véve nem lett volna elég ahhoz, hogy belépjünk a körbe: ehhez kellett a csoport nyitottsága, érdeklődése és az, hogy az első pillanattól fogva természetesnek vegyék, hogy ez a két hülye turista, akik fura nyelven értekeznek és az ő asztaluknál, az ő székeiken eszik az ő kajájukat, a közös baráton keresztül egyszeriben a társaság részévé váltak, még ha csak erre a hosszú hétvégére is.

Amikor Iris úgy jellemezte a kis társaságot, hogy "wir sind eine Familie", azt hittem, szentimentális túlzásról van szó. Másnap viszont kiderült, hogy ez a csapat tényleg meglepően jól működik, és bónuszként minket is befogadott. Történt ugyanis, hogy erőspaprikát ettem, és hülye agyammal teljesen elfelejtettem, hogy még be kell tenni a kontaktlencsét... nos, talán nem kell ecsetelnem az eset folyományát. Piros szem, égető fájdalom, egy liter könny és vaksi tapogatózás (do not try it at home). Ekkor a koncertek már javában elkezdődtek, mindenki teljes harci díszben (ez gót feszteken két-három óra szorgalmas munka eredménye, mint tudjuk) állt a sátor előtt és ment volna bulizni, én viszont vörös fejjel szenvedtem a sarokban. Hirtelen az egész társaság egy emberként sietett a segítségemre: hozták a saját, steril lencsetartódobozukat, a speciális fertőtlenítő folyadékot, a papírzsepit, az extra szappant, a csokit fájdalomdíjként, és Swen még azt is megkísérelte, hogy ő tegye a szemembe a lencsét (sikerült, de még így is fájt, ki kellett venni). A csődület majd' egy órán át tartott, majd Niniel újrasminkelt (nem volt egyszerű), én Stefan speciális fertőtlenítődobozába tettem a "paprikás" lencsét, és tizenötödszörre is kezet mostam René szappanával (ilyenkor persze ez sem segít :P), majd kitaláltam, hogy most már tényleg induljunk, elég időt vesztegettünk erre az übergáz balesetre, ami voltaképpen a saját hülyeségem és figyelmetlenségem eredménye.

Niniel átmeneti otthonunkban

Fél órával később már vaksin, de elégedetten hallgattam - nézni nem igazán tudtam - a Mesht a teljes bandával. Kicsit fájt még a szemem, mégis elégedett voltam, hiszen valami olyasmit láttam (hmmm, tapasztaltam), ami tényleg nem mindennapos: egy csoport ritkán működik olyan jól, hogy minden tagja képes és hajlandó legyen arra, hogy saját személyes érdekeit zokszó nélkül rendelje más szükségletei mögé. Pláne akkor, ha ez a másik nem is a csoport állandó, szerves tagja, csak amolyan vendégszereplő a palettán. MIndenképpen pozitív élmény volt, mire estére rendbejött a szemem és a lencsém, már kimondottan örültem a hülye balesetnek. (A lencsén aztán, mellesleg, a VNV-koncert is tisztított egy sort, erről majd később.)

Kezdődik a nap... Úgy megihlettek a hallottak, hogy fel is töltöttem ide a Mesh: Crash című számát, jobb oldalt már hallgathatod is

Estére persze megjött a partyhangulat is (Thomas éppen olyan válogatás cd-ket készít, mint én szoktam), éjfél fele pedig állati jókat beszélgettem a bandánk egyes tagjaival. Az egyik legérdekesebb diskurzusom Stefannal volt, aki a társaság leidősebb tagja, és csak ekkor vált számomra világossá, hogy mellesleg Swen és Luisa édesapja. :) Elég vagány: a család együtt megy M'era Lunára, megáll az ész (kár, hogy az anyuka nem jött). Iriznek tehát tényleg igaza volt, ez tényleg egy nagy família... Stefan középvezető egy építőipari cégnél, és természetesnek vette, hogy dark-goth-electro feszteken múlatja az időt a gyerekeivel, egyébként is meglepően nyitottan gondolkozik az EU-bővítésről, a határok eltörléséről és még egy sor mindennapi dologról is (amikor elmeséltem, hogy Niniel hiába kapott hivatalos, bejelentett munkát Münchenben, mégsem kapta meg a munkavállalási engedélyt 2008 elején, teljesen fel volt háborodva).

A csapat egy része, hajnalban

Ez volt az első alkalom, hogy az ötvenes korosztályhoz tartozó emberkével beszélgethettem a nyugat- és kelet-német mentalitás különbözőségieről, és ez hihetetlenül érdekes, új élmény volt. Furcsa, hiszen a keleti perspektívát jól ismerem, de hogy hogyan látja a helyzetet ez a generáció nyugatról... ez valami olyan dolog, amiről földrajzi helyzetemből és koromból adódóan maximum másodkézből kaphattam csak információt eddig (oh yeah, és ez a téma is megérdemel egy külön postot).

Ha valaki megkérdezi, miért utazik két fiatal lány a 1300 kilométert egy buliért, mindig elmagyarázom: mert utazni jó, mert semmi sem lehet annyira izgalmas és energiatriplázó, mint amikor új helyeket, új embereket és új nézőpontokat ismer meg az ember. Ehhez képest még az a tény is mellékes részletkérdéssé sikkad, hogy az X-TRA-X helyi kirendeltségénél éppen 70-90%-os leértékelések voltak, ami istenesen megkarcsúsította a számlámat, az fix.

De megérte, már csak a sok-sok németóra miatt is. :)

Státusz-szimbólum: az eredeti X-TRA-X holmik és a legnagyobb költő, a számlanullázás nagymestere, én, akinek mobilja már pénteken kipurcant

Als ich gestern Abend dann ein Interview mit Heike Fischer und Ditte Kotzian hörte, kamen mir einige Parameter dieser Sportart sehr vertraut vor:
gemeinsames Traing, Konzentration, Spaß, Konkurrenz ausblendender Tunnelblick, Absprache-Timing-"blindes" Vertrauen-Synchronität, Risiko, Präzision, Ästhetik.
Und nicht zuletzt existieren mit den Klippenspringern von Acapulco auch noch richtig lässige Rockstars.

PS. ne ganz tolle Aussicht beim Springen gibt's im Piscina Municipal De Montjuic in Barcelona. Ohhh!

Primero que nada, debo decir que literalmente amaneci porque desde las doce de la madrugada del 02 de agosto mi telefono no paro de sonar n.n jijiji ti amo Manuu (Suikoji) fue el primero en felicitarme a pesar de las seis horas que nos separan (El Vive en España) pero a pesar de eso a las doce en punto me desperto para desearme un feliz cumpleaños. (waaaa te amoooo)

Lo otro es, que me corte el cabello de la manera mas drastica que pueden imaginar. (ahora tengo flequillo) y no es de mi agrado debo decirles pero era necesario para la presentacion los tres ultimos dias de agosto en Maracay (Lo del ENAM, acuerdense) y bueno, se suponia que con este nuevo corte tenia que parecerme a ayumi hamasaki pero de eso nadaaaa T.T No veo la hora de que el cabello me cresca. Sin embargo lo mas extraño del asunto, es que a MUCHOS les gustó. :-S lol.. no me esperaba eso pero bueh, ya tendre que resignarme a una laaaarga espera para que esa porcion de cabello vuelva a crecer. (te ves bella!... seh claro..)

Anecdotas graciosas no faltaron en la celebracion. Es costumbre en Venezuela, cuando alguien cumple años, o bien: 1. Zamparle la cabeza en el pastel. o bien: 2. Caerle a Sarita Burrera(*)

creo que mis amables compañeros decidieron la segunda... >.>

jejeje, bueno a ver, que me falto..? ah sie, tengo fotografias del antes y el despues, a ver que opinan..

*ANTES*                                                        *DESPUES*
wiii amo mi pelooo                            De verdad se me verá tan bien?

Aunque en la segunda imagen no se aprecia mucho el cambio, si, lo que ven es un flequillo, de cualquier manerA no le digan a nadie que puse esta otra aqui EH?

*Shiiiiiiiiiiiiiiiiiiitooo*

Despues de observar bien las fotografias, debo decir que me gusta el resultado. Si bien no me agrada mucho el flequillo aun no entiendo como de chiquita lo soportaba. (cuando era pequeña lo tenia) xD JEJEJE (ya ya.. ya la busco y se las pongo...) Pero creo que la razon de que no me guste, es tener el cabello sobre la frente poque me saca granitos que despues son muy fastidiosos =S Bah, al diablo, yo me lo busque por enfrentarme a ese duelo con las tijeras xD porque ahora solo resta decir: A ganar ese concurso del ENAM!! n.n*

PD: Aun no encuentro la fotito de cuando era pequeña, pero en lo que la tenga la posteo PROMETIDOO!!

...Aunque: zhengirl57 opina: seria un poco fuera de lugar considerando lo embarazosas que son esas fotos de cuando somos pequeños... >.<U

(*) La Sarita burrera consiste en rodear a la victima y empezar a darle golpes o "lepes" con las manos en la cabeza hasta dejarla tirada en el suelo (no son golpes tan fuertes eh? pero igual dueleee T.T) en mi caso fue en el ascensor, y lamentablemente yo quede en medio. buaaa T.T